Szőce első okleveles említése 1286-ból származik:

 Zelche. Szláv erdetű, értelme: „kis falu”. (Lásd a horvát és a szlovén Selce helységneveket.) Neve erdetileg pataknév is lehetett, amelyet a krónika II. Henrik német-római császár 1051-es magyarországi hadjárata kapcsán említ.  A falu határát két nagy jelentőségű, történelmi út érintette: a Borostyánkő út (római út) és a középkori Magyarország egyik főútvonala a Székesfehérvárt Itáliával összekötő „Király út”. (Mondták Katonák útjának, Olasz útnak, helyi hagyomány szerint „kerá út”-nak)

A Címer leírása:

Két zöld domb, IV. Bélát szimbolizáló lovas királyalak, valamint a tőzegmoha látható. (Helyi néphagyomány szerint IV. Béla a falu határában lévő „Kerá úton” menekült a dalmát tengerpartra a tatárok elől)

A falu neve szláv eredetű

(selce=kis falu), a középkorban a Nádasd nemzetség birtoka volt. Temploma a XIII. században épült, majd a XIV. században átépítették. Védőszentje Szent András. Két építészeti stílus jegyei találhatók az épületen. A megközelítően négyzet alakú templomhajó román kori falain látható három félköríves záródású résablak, kettő a nyugati homlokzaton, egy a délin. A gótikát a nyolcszög három oldalával záródó szentély képviseli. Ablakai kőbélletesek, mérművesek. A szentélyhez illesztett támpilléreket szintén az utóbbiakkal együtt emelték.

A szőcei tőzegmohás neve ma már fogalom a botanikusok körében.

Ezt a különleges, ma már fokozottan védett patakvölgyet sokáig csak a helyi lakosság ismerte. Anélkül, hogy sejtették volna milyen természeti értékeket hordoz a völgy, jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy ezek máig megmaradtak.
A falu címerében is megtalálható a tőzegmoha. Tudtak az aranymoháról (tőzegmoha), mely az idősek elbeszélése szerint még 20-30 évvel ezelőtt is a mainál jóval nagyobb mennyiségben fordult elő, magas párnákat alkotva.
Amíg a megélhetésben a szarvasmarha-tenyésztés játszotta a főszerepet, s ehhez sok szénára volt szükség, a mainál jóval nagyobb terület volt kaszálórét. Ezek egy része mára beerdősült. Az egykor évente kétszer kaszált és legeltetett terület ma az állam tulajdona, és a természetvédelem tartja fenn. Az állatállomány oly mértékben lecsökkent, hogy nincs szükség a szénára.
Az egykori jóval bővizűbb patak és a domboldalból fakadó több tucat forrás vize által átitatott területet Széles vizének, Szélesvízi-rétnek nevezték. A sok forrásra utal a bugyomán elnevezés. Így hívják ma is.
A környéken mintegy 50 forrás található. Néhányuk neve máig fennmaradt: Szent Péter-kút, Herceg-kút, Ágnes-kút. A helyiek szerint a környező szántók meliorációja és az egykor művelt területek beerdősítése miatt csökkent le a területre jutó vízmennyiség.
Érdekes dolgokat tudhatunk meg a völgyről, ha régi térképeket böngészünk. A II. József császár idején (XVIII. század) készült katonai térkép szerint a falu alatt két duzasztott tó és malom volt. Az 1840-es évekből származó úrbéri térkép már csak az alsó tavat ábrázolja.